MegĂľrizni a nemzeti nyelvet ĂŠs kultĂşrĂĄt, Ă­gy tudunk a mindennapokban is hasznĂĄra lenni jövĂľnknek. Erre mutatott rĂĄ Luka JĂĄnos önkormĂĄnyzati kĂŠpviselĂľ mĂĄrcius 15-i ünnepi beszĂŠdĂŠben. A mĂťsort a központi iskola tanulĂłi adtĂĄk, idĂŠn pedig a HĂĄrmashalom elĂľtt tisztelegtek a felvonulĂłk.

Megteltek a szĂŠksorok a Balassi BĂĄlint MĂťvelĂľdĂŠsi HĂĄzban a 6.A osztĂĄly tanulĂłi ĂĄltal elĂľadott vĂĄrosi ünnepi mĂťsoron mĂĄrcius 15-ĂŠn. A produkciĂł vĂĄltozatosan ĂŠpĂ­tkezve mesĂŠlt e törtĂŠnelmi korszakrĂłl, tĂĄncok, jelenetek, ĂŠnekkari dalok vĂĄltottĂĄk egymĂĄst. A gyerekek ĂĄltal elĂľadott szövegbetĂŠtek igyekeztek bemutatni a tĂĄrsadalmi problĂŠmĂĄkat ĂŠs a politikai hĂĄtteret is.



A produkciĂł a pĂŠnteki, iskolai elĂľadĂĄshoz kĂŠpest a TititĂĄ NĂŠptĂĄnccsoport toborzĂł verbunkjĂĄval egĂŠszült ki. Õk a csak a HansĂĄgra jellemzĂľ vitnyĂŠdi verbunkot tĂĄncoltĂĄk el a mĂťsor berukkolĂłs jelenetĂŠben. A tĂĄnc különlegessĂŠge, hogy szinte csak e környĂŠkre jellemzĂľen a lĂĄnyok, asszonyok is csatlakoztak a fĂŠrfitĂĄncokhoz.



Mivel a hatodikosok törtĂŠnelem ĂłrĂĄn mĂŠg nem tanultak az 1848-as forradalom esemĂŠnyeirĂľl, BellĂĄnĂŠ CsĂĄszĂĄr Edit osztĂĄlyfĂľnök, ĂŠs segĂ­tĂľje WinklernĂŠ PrĂŠmus KlĂĄra közremĂťködĂŠsĂŠre is szüksĂŠgük volt, hogy pontosan ĂŠrtsĂŠk, mit is adnak elĂľ. Ahogy az egyik szereplĂľ, GĂľsi GergĂľ elmondta, Ă­gy a mĂťsor utĂĄn talĂĄn egyszerĂťbb lesz jövĂľre megtanulni a hetedikes magyar törtĂŠnelem idevĂĄgĂł anyagrĂŠszeit.

TovĂĄbblĂŠpĂľ ünnepsĂŠgek?

Több nĂŠzĂľ egybehangzĂł vĂŠlemĂŠnye szerint is a vĂĄrosi nemzeti ünnepek mĂťsorĂĄnak, illetve a szervezĂľknek nem szabadna ennyire az iskolai mĂťsorra ĂŠpĂ­tenie, mert a gyerekeknek, felkĂŠszĂ­tĂľknek nehĂŠz egyszerre szĂłlni az alsĂłs, felsĂľs diĂĄksĂĄghoz ĂŠs a felnĂľttekhez is - azzal együtt, hogy a mĂťsor több eleme is tetszĂŠst aratott. A diĂĄkok mĂŠg nem ĂŠrtik olyan szinten az ünnep jelentĂľsĂŠgĂŠt, mint ahogy a felnĂľtt nĂŠzĂľközönsĂŠg, ĂŠs ez nem is vĂĄrhatĂł el tĂľlük. Viszont JĂĄnossomorja nemzeti ünnepsĂŠgein mĂĄr volna igĂŠny a komolyabb gondolatokra, elĂľadĂĄsokra. Volt, aki a helyszĂ­nnel is ĂşjĂ­tott volna, mondjuk azzal, hogy szĂŠp idĂľben pĂŠldĂĄul szabadtĂŠren is megrendezhetnĂŠk a mĂťsorokat.

A jelen kihĂ­vĂĄsai



Luka JĂĄnos önkormĂĄnyzati kĂŠpviselĂľ ünnepi beszĂŠdĂŠben több reformkori idĂŠzettel igyekezett alĂĄtĂĄmasztani a forradalom ĂŠs szabadsĂĄgharc mĂĄig is ĂŠrvĂŠnyes üzenetĂŠt. Mint elmondta, 1848. mĂĄrcius 15-e kapcsĂĄn nem csupĂĄn visszatekintĂŠsrĂľl ĂŠs megemlĂŠkezĂŠsrĂľl van szĂł. Követnünk kell a nagy elĂľdök pĂŠldĂĄjĂĄt, meg kell talĂĄlnunk a jelen azon kihĂ­vĂĄsait, melyeket leküzdve hasznĂĄra vĂĄlhatunk nemzetünknek. Ennek sarokpontjakĂŠnt az ünnepi szĂłnok a nemzeti nyelv ĂŠs kultĂşra megĂľrzĂŠsĂŠt emelte ki, kapcsolĂłdva Kölcsey Ferenc majd kĂŠtszĂĄz ĂŠvvel korĂĄbbi gondolataihoz.



Az ünnepsĂŠg fĂĄklyĂĄs felvonulĂĄssal zĂĄrult, a hagyomĂĄnyokhoz hĂ­ven a fĂşvĂłsok zenei kĂ­sĂŠretĂŠvel. A HĂĄrmashalomnĂĄl az önkormĂĄnyzat ĂŠs a vĂĄros civil szervezetei is elhelyeztĂŠk a megemlĂŠkezĂŠs koszorĂşit.


PrĂĄtser - Hauptmann


Luka JĂĄnos ünnepi beszĂŠde:

Hölgyeim ĂŠs Uraim, MĂŠlyen Tisztelt ÜnneplĂľ KözönsĂŠg!

Tavaly eufĂłriĂĄs hangulat kerekedett KĂŠzdivĂĄsĂĄrhelyen, amikor az egyetlen 1849-ben öntött rĂŠzĂĄgyĂş ideiglenesen hazaĂŠrkezett BukarestbĂľl. TanĂşsĂ­thatom, hogy ez az öröm egĂŠsz SzĂŠkelyföldet bejĂĄrta. Bereck, Gelence, Berzence, MosonmagyarĂłvĂĄr mi köti e települĂŠseket össze? 1998 Ăłta GĂĄbor Áron rĂŠzĂĄgyĂşjĂĄnak  mĂĄsolatai ĂĄllnak ezeken a települĂŠseken . 
Mi köze a gelencei hentesnek, cukrĂĄsznak, vĂĄllalkozĂłnak 1848 magyarjaihoz? Felületesen, semmi köze. De mĂŠlyebbre menvĂŠn, rĂŠszei egy magyar közössĂŠgnek, ami nem mindig egyforma, de magyarnak vallja magĂĄt.
 „ HĂĄzsĂĄrtos, egymĂĄst üldözĂľ nĂŠpbül, mely erejĂŠt kölcsönös zsibbasztĂĄsra fecsĂŠrli, elvĂŠgre egy csalĂĄddĂĄ, egy ĂŠs oszthatatlan nemzettĂŠ akarunk ĂŠs Isten segĂ­tsĂŠgĂŠvel fogunk is összeforrni – mondta SzĂŠchenyi IstvĂĄn 1848. januĂĄrjĂĄban.

Él-e ma is  PetĂşr BĂĄn Katona JĂłzsef ĂĄltal megfogalmazott szemrehĂĄnyĂĄsa: csak összetett kĂŠzzel vĂĄrakoztok, hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors?

EnnĂŠl a Hitel-ben tovĂĄbblĂŠp SzĂŠchenyi:
„Mozdulnunk kell (…), s nehogy hĂĄtrafelĂŠ nyomattassunk, lĂŠpjünk inkĂĄbb elĂľre! (…) A lehetĂľ jĂłt akarom elĂŠrni (…) Nem nĂŠzek ĂŠn, megvallom annyit hĂĄtra, mint sok hazĂĄmfia (…), nincs annyi gondom tudni: valah mik voltunk, de inkĂĄbb ĂĄtnĂŠzni: idĂľvel mik lehetünk. A mĂşlt elesett hatalmunkbĂşl, a jövendĂľnek urai vagyunk” e mondatok a Hitel befejezĂľ szavai.
Volt, aki mozdult. Mit tett a nĂŠp mĂĄrcius 15-ĂŠn PetĂľfi Ă­gy emlĂŠkezik:a vĂĄlasztmĂĄny, amelynek tagja PetĂľfi „ legalĂĄbb hĂşszezer ember kĂ­sĂŠretĂŠben fölment a helytartĂł tanĂĄcshoz ĂŠs elĂľadta kĂ­vĂĄnatait. – olvashatĂł PetĂľfi naplĂłjĂĄban –
A nagymĂŠltĂłsĂĄgĂş helytartĂł tanĂĄcs sĂĄpadt vala ĂŠs reszketni mĂŠltĂłztatott, ĂŠs öt perc tanĂĄcskozĂĄs utĂĄn mindenbe beleegyezett: A katonasĂĄgnak kiadatott a tĂŠtlensĂŠgi rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyilt. TĂĄncsicsot diadallal hozta ĂĄt a tömĂŠntelen sokasĂĄg Pestre”
Volt, akiket mozgĂłsĂ­tani lehetett.   CeglĂŠd fĂľterĂŠn  hangzottak el Kossuth Lajos mĂĄig hallhatatlan szavait, melyet szĂĄjhagyomĂĄny Ăľrzött meg:
„HozzĂĄd jövĂŠk el
DerĂŠk magyar nĂŠp
ElĂĄrult hazĂĄm remĂŠnye, vĂĄra, oszlopa”
ErrĂľl JĂłkai Ă­gy emlĂŠkezik: „ CeglĂŠd vĂĄsĂĄrterĂŠn mĂĄr egy felzĂşgĂł tenger vĂĄrt reĂĄ, fĂŠrfi fĂľk tengere, melyet hullĂĄmmĂĄ paskoltak fel szavai..”A ToborzĂł szavai utĂĄn egy zĂĄszlĂłalj teljesen felkĂŠszülve Lackovich szĂĄzados vezetĂŠse alatt indult el Pestre.
A magĂĄt örökkĂŠ tisztĂĄnlĂĄtĂłnak kĂŠpzelĂľ utĂłkor bölcsessĂŠgĂŠvel ma azt mondhatnĂĄnk, hogy mi sohasem vĂĄrtuk ki s Ă­gy nem is hasznĂĄlhattuk ki a kellĂľ pillanatot, azt a bizonyos törtĂŠnetit. Hogy mi sohase mĂŠrtük föl reĂĄlisan erĂľnket, lehetĂľsĂŠgeinket a magunk-elszĂĄnĂĄs helyzeteiben. Csakhogy a szabadulĂĄsvĂĄgy ritkĂĄn latolgat esĂŠlyeket. Nem veszi tudomĂĄsul, hogy GĂłliĂĄtot csak a bibliai törtĂŠnetben szokta leterĂ­teni DĂĄvid parittyaköve.


MĂĄr 163 ĂŠve, hogy atyĂĄink Ăşj nemzetet hoztak, melynek lĂŠnyegĂŠt a szabadsĂĄg, mint ĂĄltalĂĄnos ĂŠrtĂŠk ĂŠs a törvĂŠny elĂľtti egyenlĂľsĂŠg elve adja meg. Tudunk-e mi mostaniak mĂŠltĂł utĂłdai lenni az elĂľttünk jĂĄrt ifjaknak, ĂŠrtĂľ-e mĂŠg a szĂ­vünk, lelkünk, agyunk ama „rĂŠgi” MĂĄrcius befogadĂĄsĂĄra. Nekünk ĂŠlĂľknek kell annak a befejezetlen munkĂĄnak ĂĄtadni magunkat, amelyet az elĂľdök oly nemesen elĂľre vittek. Rajtunk a sor, hogy magunkat az elĂľttünk ĂĄllĂł nagy feladatnak szenteljük.

Amikor fönnmaradĂĄsunk ĂŠs remĂŠljük fölemelkedĂŠsünk lehetĂľsĂŠgeit kutatjuk, gyakran megfeledkezünk rĂłla, hogy közben minekünk olyan javaink is vannak, melyeket soha senki sem tudott tĂľlünk elidegenĂ­teni.
Nyelvünk, zenĂŠnk, irodalmunk, mĂťvĂŠszetünk, szellemi nagysĂĄgaink – mint az egĂŠsz reformkori ĂŠs 48-as nemzedĂŠk — egyszĂłval a kultĂşrĂĄnk. MĂťveltsĂŠgünk megĂľrzĂŠse, gyarapĂ­tĂĄsa az elkövetkezĂľkben tehĂĄt lĂŠtkĂŠrdĂŠs lesz szĂĄmunkra. Ha ugyanis sikerül kultĂşrĂĄnkat megtartanunk — ez a kultĂşra, ez az öröksĂŠg lesz az, ami a jövĂľ ĂŠvezredre is meg fog bennünket tartani.

Mostoha sors jutott ennek az öröksĂŠgnek az elmĂşlt több mint mĂĄsfĂŠlszĂĄz ĂŠvben – elhalvĂĄnyult nem egyszer kiveszni lĂĄtszott tudatunkbĂłl.  VilĂĄgosnĂĄl valĂłban elveszett-e minden? TalĂĄn elveszett volna, ha egy ugyanolyan nĂŠp kĂŠnyszerĂ­ttetik fegyverletĂŠtelre, amelyik több mint esztendĂľvel elĂľtte a mĂĄrciusi ifjak mögĂŠ-mellĂŠ ĂĄramlott lelkes özönlĂŠssel.
Akit 1849. nyarĂĄn a csatamezĂľn legyĂťrt a többszörös tĂşlerĂľ „az” mĂĄr egy szabadsĂĄgharcĂĄt tudatosan vĂĄllalĂł-harcolĂł magyarsĂĄg. Egy nĂŠpbĂľl nemzet lett.
A forradalmat indĂ­tĂł mĂĄrcius 15-e jelkĂŠp lett: a kivĂ­vott szabadsĂĄg megĂľrzĂŠsĂŠnek ĂŠs az elvesztett szabadsĂĄg visszaszerzĂŠsĂŠnek szimbĂłluma.

MĂĄrcius 15-e ĂŠvrĂľl ĂŠvre, arra is kĂŠsztet bennünket, hogy e napon megĂĄlljunk ĂŠs elgondolkozzunk, mi is a szabadsĂĄg? Mi az, amiĂŠrt oly sokan ĂŠletüket ĂĄldoztĂĄk az emberisĂŠg törtĂŠnelme sorĂĄn.
GrĂłf SzĂŠchenyi IstvĂĄn - a legnagyobb magyar - Ă­gy hatĂĄrozta meg:
„A szabadsĂĄg, az Istennek ezen legszebb ajĂĄndĂŠka, mint a gyĂŠmĂĄnt a bĂŠrczek keblĂŠben Ăşgy van az emberek elĂľtt mĂŠlyen rejtve, s az, a mi Ăľket legbizonyosabban boldogĂ­tanĂĄ, elĂľttök Ăşgy szĂłlvĂĄn ismeretlen jĂł.“

Meg kell becsülnünk azt a szabadsĂĄgot, amely annyi nemzedĂŠknek nem adatott meg, ami esĂŠlyt ad arra, hogy emberhez mĂŠltĂł ĂŠletet ĂŠlhessünk, a sajĂĄt embersĂŠgünkbĂľl, a sajĂĄt akaratunk szerint.
Köszönöm figyelmüket.