A központi iskola egy jó mércével szerkesztett, egyszerû, ám mégis teljes mûsorral emlékezett meg az aradi vértanúkról kedden délelõtt az iskolában. A
Winklerné Prémus Klára irányította diákok átéléssel idézték fel a kivégzett magyar tábornokok személyét, jellemzõ vonásaikat, utolsó pillanataikat, gondolataikat a kivégzés elõtt. A mûsort az iskola énekkara foglalta keretbe
Lõrinczné Karácsony Hajnal vezetésével, korabeli népdallal és a Szózat eléneklésével.
Gyertyák gyúltakImmár hagyományosan mécsesek is gyúltak a szentpéteri kopjafánál. Itt gyûlt össze pár emlékezni vágyó, hogy csendes gyertyagyújtással tisztelegjenek a forradalom és szabadságharc áldozatai, vértanúi elõtt. Mint azt
Hauptmann Tamás a helyszínen elmondta: október hatodikán Aradon a gerendákból ácsolt bitófán hagyták az így kivégzett kilenc magyar fõtisztet, hogy elrettentésül szolgáljanak a lakosságnak. Azonban a hatalom tévedett. - "Még aznap tömegek vándoroltak a vesztõhelyre, hogy emlékezzenek, és tiszteletet adjanak. Így kérjük most az ide érkezõket, csendes fõhajtással, gyertyagyújtással adjunk mi is tiszteletet a szabadságharc sokszáz bebörtönzöttjének, több mint száz kivégzett mártírjának."
Veres Dávid az önkormányzat nevében koszorút is helyezett el. Aznap este nem csak a kopjafánál, hanem a Hármashalomnál is mécsesek gyúltak. De a helyi JOBBIK szimpatizánsok és családjaik is hasonló módon tartottak csendes megemlékezést a kopjafánál, ahol
Göncz Ferenc szólt az egybegyûltekhez.
A megtorlás
Október hatodika szinte az aradi kivégzések óta a nemzet gyásznapja (hivatalosan csak 2001-tõl az). Már a dátumválasztás is szimbolikus volt, hiszen a bécsi forradalom egy évvel korábbi gyõzelmének évfordulja e nap.
Magyarország elsõ miniszterelnökét Pesten végezték ki, golyóval, mivel elõzõ esti öngyilkossági kísérlete (nyakon szúrta magát egy becsempészett tõrrel) megakadályozta a felakasztást.
Aradon ezen a napon esett. 13 honvéd fõtisztet végeztek ki itt: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernõt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernõt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. Kiss Ernõt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt nem bitófán ölték meg, a vár északi sáncárkában lõtték agyon õket. A kivégzõosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak. A többieket házépítésbõl rekvirált gerendákból ácsolt bitófákon végezték ki, a testeket elrettentésül közszemlére tették, de emlékezõk sokasága vonult a testek elé.
A megtorlás során becslések szerint nagyjából 500 halálos ítélet született, melybõl több mint százat végre is hajtottak, 1500 embert ítéltek börtönre, a honvédsereg 25-30% százalékát évekre a császári seregekbe, külföldre sorozták be. Haynaut csak az európai felháborodás miatt váltotta le a császár.
Munkatársunktól