A boncasztalon feltámadt Takács József balladájának eredetét kezdte kutatni Lanczendorfer Zsuzsanna, a balladákkal is sokat foglalkozó néprajzkutató. Munkája során akadt rá a péri Takács Jánosról és Gede Pálról szóló népköltésre, amit még
Polgár Kálmán gyûjtött a térségben.
„A gyõri csuda halott históriája”A történet e két gazemberrõl szólt, akik 1878-ban, Péren egy kocsmában ismerkedtek meg két átutazó kereskedõasszonnyal, majd a nyomukba eredve brutálisan megölték és kirabolták õket. A törvény aztán hamar a börtönbe és a bitó alá juttatta a két gyilkost. A ballada szerint azonban Takács János, miután megállapították a halálát, megelevenedett.
Lanczendorfer Zsuzsanna nemcsak néprajzi forrásokat vizsgált, hiszen több korabeli ponyvában, de az újságokban is nagy feltûnést keltett az eset, amely, mint kiderült, valóban megtörtént, és a valóság még talán a balladánál is megdöbbentõbb. A korabeli gyõri lapok ugyanis nagyon aprólékosan, még a tárgyalásról és a kórbonctani vizsgálatról is beszámoltak, sõt, a bírósági ülésekre külön reklámozták a jegyeket.
Halott aktákA két péri legény – akik az akkor zajló boszniai háborút is megjárták, innen is adódhat a környék lakóit megrázó brutalitásuk - az asszonyokat különös kegyetlenséggel ölték meg. A torkukat 40-50 késszúrással metszették el, és ezután rabolták ki õket. A Pér és Táp között történt gyilkosság tetteseit hamar elfogták - a tápi kocsmában. Az akasztófát azonban már csak egyikük, Takács János érte meg, másikuk a gyõri börtönben, betegségben halt meg.
Takács azonban nem kerülte el az akasztófát. A kivégzés után tíz perccel leemelték a kötélrõl, megállapítva a halál beálltát, és – sietve az összegyûlt tömeg elõl – zötyögõs kocsin a kórházba hajtattak vele, ahol egy orvoscsoport már várt a boncolásra. A figyelem nem volt véletlen, ugyanis egy, akkor még szinte gyerekcipõben sem járó elektromossági kísérletet kívántak elvégezni a halotton. A villanyáram hatására azonban a már akkor is kisebb életjeleket mutató Takács megmozdult és felült, és a ponyva-történetek szerint még az orvost is megütötte. A feltámadott még 24 óráig élt, evett is, aztán, rohamok között, feltételezések tüdõvizenyõben meghalt.
Mint a kutatásból kiderült: A valószínûleg golyvától dagadt nyakú Takács csupán tetszhalott állapotba került a kötélen, amibõl az áram - illetve talán a rázkódás is - felrázta.
A gyõri eset azután nem csak a sajtóban és az irodalomban hagyott nyomot, de orvosi konzíliumokat is összehívtak a témában, és jogi vitákat is kiváltott. Többek arról, hogy ilyenkor ismét végre kell-e hajtani az ítéletet. De ezután új paragrafusokat is bevezetettek a magyar jogrendszerbe, melyben például belefoglalták, hogy harminc percig az akasztófán kell hagyni a kivégzettet.
Monty Python elõtt szabadonLanczendorfer Zsuzsanna egy tragikomikus történetre is felhívta a figyelmet: A sajtó nem sokkal ezután beszámolt egy csurgói esetrõl, amikor is egy gazda felakasztotta magát a padláson. Ám felesége észrevette az öngyilkosságot, és elrohant a helyi pandúrért, hogy vágja le az urát. Az pedig azt mondta, hogy az új rendelet szerint senkit nem szabad fél órán belül levágni a kötélrõl, úgyhogy õ addig hozzá nem nyúl.
Lanczendorfer Zsuzsanna már nem elõször járt városunkban, tavaly szintén balladai történetrõl számolt be az érdeklõdõknek. Most ugyanolyan érdekes, alapos és kimerítõ elõadásban volt része a népes közönségnek. Az estet a kiválóan éneklõ elõadó az érdeklõdõkkel közös dallal zárta.
Hauptmann Tamás
Takács János, a péri, felakasztott ember csodálatos feltámadása. Az errõl szóló ballada nyomába eredt Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató, és a szinte nyomozómunkába illõ kutatás során feltárta a népköltés mögött lapuló, valóban csodálatos tényeket. Errõl tartott elõadást hétfõn a Jánossomorjai Estéken.
