Vasárnap reggel maroknyi jánossomorjai futballszurkoló várakozott a tornacsarnok mellett. A piros-fehér-zöld színû tömörülést még átjárta az ifjúsági találkozó (szesz)szaga, és volt, akinek a hajnali nyolc órás indulást nem bírta megemészteni a gyomra, de a cél ott lebegett mindenki szeme elõtt: irány Pribrám, az U-19-es válogatott mérkõzés helyszíne.
Ászok meg sör
Egy apróbb malõr azért keserítette a szervezõ életét, mivel paradox módón az otthon összeszámolt létszám kettõvel több, mint a helyet foglalók 16 utas, a megoldást a lap alján olvashatják. Az út Szlovákián át zökkenõmentesen zajlott-természetesen a zászlókat, sálakat eltüntettük- nem úgy Csehországban ahol mindannyian szembesültünk az autópálya minõségével. Tõlünk nyugatabbra ezt rázópadnak nevezik és euró-milliókért építik a menõ gumiabroncs- és lengéscsillapító- gyárak. Még a nomád körülményekhez szokott, akár Izlandon a négy fokos hidegben sátorozó Veres kolléga is értetlenül állt a jelenség elõtt. Negyven-ötven, belsõ szerveinket megmozgató kilométer után begördültünk egy benzinkútra ahol nyomban két alapigazsággal kerültünk szembe: 1. a cseh lányok szépek, 2. a cseh sör jó és olcsó, bár hajlamos idejekorán elfogyni. A célunkig tettünk egy apróbb kitérõt Tábor nevezetû városkában, ahol rövid séta után a festõien szép fõtéren elköltöttünk egy finom ebédet és néhány koronát a fent említett második pontra, miközben bõszen hajtogattuk az elsõt. Hogy mely náció tagjai vagyunk, nem is lehetett kérdés. A magunkkal vonszolt hatalmas magyar trikolor és a jeligévé vált, „ez itt már Velkopopovice?" kérdezgetése az utca emberétõl, kellõ választ biztosított. Az itt töltött három óra után végre sikerült a Gps-t a sofõrre hangolnunk- hangsúlyozom nem fordítva- majd célba vettük Pribram városát, ahol a hírek szerint a „Nikházi-örömszülõk" mellett még legalább kétszáz jánossomorjai, kapuvári és dombóvári keményt... orkú drukker várt.
Német nyelvlecke
Megérkezésünk után megint csak bebizonyosodott szeretett városunk infrastrukturális nagysága, mivel magyar lelkülettel nézve hihetetlen módon a stadion két kilométeres körzetében nem találtunk egyetlen árva ivót sem. Így kénytelen-kelletlen lázas kutatásba kezdtünk, mígnem egyszer csak valaki felkiáltott és a horizonton délibábként lebegõ hatbetûs piros felirat irányába mutatott. Az itt elfogyasztott sör mennyiségérõl külön említést nem tennék, legyen elég, hogy a tulajdonos kérvényezte a cseh idegenforgalmi hivatalnál Július 20-a ünnepé nyilvánítását.
Tekintse meg képeinket!Az egyébként modern európai stadionba való bejutásunk szintén vidám volt, tekintve az UEFA feliratú mellényben dülöngélõ, vörös orrú biztonsági(?) õröket, akiktõl akár vállról indítható rakétát is bevihettünk volna. Mint késõbb kiderült: szükség is lett volna rá. A mérkõzés kezdete elõtt a német drukkercsoport torkára fagyott a hang, mikor belekezdtünk a jól ismert rigmusokba. Igaz, a mellettünk helyet foglaló szektorban síri csend honolt. A mérkõzés során többször felszólítottuk õket, hogy kapcsolódjanak be, a szövegkörnyezeten még az ott ülõ Kisteleki úr is söralátétnyi szemekkel döbbent meg.
Márk a jelNikházi Márk kezdett, a fél siker tehát már megvolt, mivel azért valamelyest csak miatta mentünk, mégiscsak a mi kutyánk kölyke. Az elsõ félidõ mérlege egy bekapott gól és Márk visszafogott játéka. A szünetet kihasználva elindultunk illemhelyet keresni, kevés sikerrel, talátunk ugyan egy ajtót press felirattal, de hiába nyomtuk, nem nyílt ki.
A második játékrészben sem javult sokat a játék, igaz, kiegyenlítettünk de a válasz szinte azonnal érkezett. Próbáltuk ûzni-hajtani a csapatot, néha egy-egy Koszovó-skandálással próbáltuk megbosszulni a szerb játékvezetõ tévedéseit, de egyszer csak felhangzott a hármas sípszó, és vége. A német csapat, bár gyõzött ,mint a vesztesek vonult le a pályáról, míg csapatunk együtt énekelte velünk a himnuszt, majd sûrû tapsvihar közepett levezetésként futottak még néhány kört. Kis csapatunk a buszban ülve még néhány gondolattal megfûszerezte a meccs történéseit, majd mély álomba szenderült. Jánossomorjára hajnal negyed ötkor gördült be buszunk, hazaérkezésemkor elsõ dolgom volt újraszámolni az otthon készített utaslistát. Kisvártatva távoli tompa fény gyúlt az agyamban és felismertem a tényt: a felsorolásban a hét után nem a tíz következik.
Utazásunktól függetlenül azért ne menjünk el szó nélkül a csapat mellett, hiszen óriási eredmény ez, ott vagyunk Európa négy legjobbja közt, és ki tudja, mit hoz az olaszok elleni mérkõzés Plzenben szerdán.
A magyar U19-es labdarúgó-válogatott két gyõzelemmel és egy vereséggel jutott tovább csoportjából a Csehországban zajló Európa-bajnokságon. Csizmazia Gergely kollégánk a helyszínen buzdította a Nikházi Márkkal pályára lépõ csapatot, de nem csak errõl, minden másról is írt, amit maláta ott.
