Akár ötven, helyből bevonult férfit is gyászolhat a város a becsület napján, vagyis a budapesti kitörés évfordulóján. Szerdán este a helyi JOBBIK alapszervezet tartott megemlékezést a szentpéteri hősi emlékműnél. 1945. február 11-én, a Budapestet védő német és magyar csapatok utolsó erejükkel kitörést kíséreltek meg a budai várból. A szovjet csapatok azonban már számítottak a hadműveletre, így vérfürdőbe torkollott az akció.
A kitörés áldozatai
A JOBBIK helyi szervezete által rendezett megemlékezésen a kitörés áldozatairól, a magyar fővárost védő katonákról szólt Francz Zsolt. A megemlékezők mécsesekkel tisztelegtek az áldozatok előtt.
Fotógaléria a képekre kattintva
A friss helyi kutatások szerint a német csapatok soraiban sok szentpéteri és szentjánosi sváb férfi lehetett, akik a német haderőbe vonultak be a háború alatt. Közülük 49-ről az ostrom ideje alatt Budapesten, vagy környékén keletkezett az utolsó hír, így valószínűleg elestek vagy fogságban haltak meg, mondta el a témát kutató – és a megemlékező szavak után szót kérő – Veres Dávid az ünnepségen.
Tények az ostromról
Mint korábban is írtuk: A budapesti a tragikus legek ostroma volt. A második világháború egyik legszörnyűbb városostroma, amely a legtöbb civil áldozatot követelte, még Sztálingrádot is megelőzve. Ez volt az egyik leghosszabb is az európai harcok során: 102 napig tartott. A legtöbb polgári áldozatot követelő ostromában közel 40 ezer lakos halt meg, ebből 15 ezer a kivégzett zsidó lakosság száma. Budapesten a könyörtelen utcai harcok, a nyilas terror és az orosz katonák erőszakos viselkedése rengeteg áldozatot követelt a polgári lakosságtól. A nyakló nélkül a lakosságra eresztett orosz katonák által megerőszakolt nők száma a legszerényebb becslések szerint is több tízezerre tehető.
Összesen körülbelül 105 ezer katona és civil esett el a harcok során. A magyar és német elesettek és fogságba kerültek számát 102 ezer, míg a szovjet és velük addigra szövetkezett román csapatokét 170 illetve 23 ezerre teszik a kutatók. A fővárost elfoglalni igyekvő mintegy 180 ezer fős szovjet-román csapatösszevonással szemben közel 79 ezres német-magyar csoportosítás igyekezett megszervezni az ellenállást. A védők fele magyar katona volt.
A szovjet csapatok által már a Citadella köré és a budai városrészekbe szorított, körülzárt német és magyar csapatok és velük tartó civilek legtöbbje este nyolckor a Széll Kálmán térnél igyekezett áttörni az ostromgyűrűt. A szovjetek tudomást szereztek a tervekről, és már vártak rájuk: megdöbbentő mészárlást vittek véghez a kitörők között. Végül alig hétszázan érték el a saját vonalakat. A 44 ezres védősereg 2 százaléka jutott ki, ezeknek is kevesebb, mint 10 százaléka volt magyar. A kitörésben részt vevők majdnem fele, 17 000 fő veszett oda néhány nap leforgása alatt.
Az október végétől tartó ostrom február 11-én tetőzött, ekkor intéztek kitörést a végsőkig kitartó védők a várból. A fő irány a Széna és a Széll Kálmán térről indult. Este nyolctól két fő irányban és három hullámban indult az akció, a Városmajor úttól a Mechwart térig, a Krisztina körút és Margit körúti vonal áttörésével.A bekerített budai várban összesen 28 000 német, 30 000 magyar és körülbelül 3000 nyilas volt a kutatások szerint. Február 11-ig 5000 német elesett és 9000 német megsebesült. A kitörésben 14 000 német, 2000 magyar (jó részük még a beépített részeken visszamaradt) és 2500 nyilas, illetve civil vett részt.
Archív fotók és térkép: Forrás – Internet
JTV
