 |
| Kapcsolódó galéria: Városi március 15-i ünnepség |
A fúvószenekar dallamai nyitották meg a megszokott forgatókönyv szerint zajlott városi ünnepséget a művelődési házban. Majd a központi iskola 8.A osztálya idézte fel a forradalom napjainak történéseit. Az események lényegét megragadó szöveg- és versidézetek közé színvonalas táncokat is becsempésztek a fegyelmezett, az ünnep súlyát érző és közvetítő diákok, és az iskola kórusa is remekül segítette őket. Az iskolai ünnepségen korábban már tapsot aratott, Kóbor Attila és neje, Kóborné Hunyadi Mária által rendezett előadás a diákok ismereteire tekintve foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat a forradalom napjairól.
Felnőtt beszédmód
A szervezőknek Jánossomorján idén sem sikerült elkülöníteni a diákok és a felnőttek számára megfogalmazott ünnepi üzenetet. Erről tanúskodik, hogy Herman Antal magával ragadó és mély tartalmú beszéde sokkal inkább felnőtt gondolkodásmódra és ismeretre épített, üzenete Jánossomorja minden lakójának szólt.
 |
| Kapcsolódó galéria: Városi március 15-i ünnepség |
A körzeti iskola tanára a szabadságharc szörnyű árnyoldalait is megmutatta, a nemzetiségek szélsőségesen különböző szerepét az események során. De felidézte a nemzeti célokhoz hű hősöket, gondolkodókat, és a kivételes vezetőket is, akiket például idézett a közönség elé. Görgey Artúr példáján a hazájáért mindent feláldozni kész, sorsát vállaló zsenit, Petőfiéből a nemzetiségi kérdés helyett hazában gondolkodó, bértollnokká nem süllyedő igazlátót mutatta meg. Kiemelte azt is, hogy az osztrákok csak cári segítséggel győztek le minket. „Amikor Ferenc József 1849. május 21-én fél térdre ereszkedve kézcsókkal köszönte meg I. Miklós orosz cárnak a magyar függetlenség leverésére adott 200 ezer katonát, e térdhajtás a honvédsereg teljesítményének is szólt.” Elmondta, a szabadságharc legfontosabb céljait a bukása ellenére is elérte: „1848-ban az ország polgári átalakulása volt a döntő kérdés. Ez a katonai vereség ellenére is megvalósult. Ráadásul Ausztria a katonai győzelmét nem tudta politikai győzelemmé változtatni. Ezért 1867-ben el kellett ismernie Magyarország korlátozott önállóságát.”
 |
| Kapcsolódó galéria: Városi március 15-i ünnepség |
Végső üzenetként a sallangmentes magyarság megélését emelte ki, az ebből fakadó, előítéletek nélküli összefogást pedig ’48-’49 legnagyobb érdeméként idézte példaként. „Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. Szeretem a hazámat: szerettem 1980-ban, szerettem 2008-ban, szeretem most is, és szeretni fogom a halálomig. Nem szoktam jajveszékelni, hogy veszélyben a demokrácia, ha nekem nem tetsző kormány van hatalmon. Nem tartom magamat genetikusan alattvalónak, ahogyan sok millió honfitársam sem az. Szeretek tanulni, akarok és tudok dolgozni, ahogyan a magyar emberek túlnyomó többsége is. Én, 52 éves magyar emberként, ennyit tudok felajánlani a hazámnak. Nem sok, de 7-8 millió magyar igenis talpra állíthatja, sőt naggyá teheti a közös hazát!”
Koszorúzás
Az ünnepség után a fúvószenekar vezetésével népes menet indult fáklyákkal a Szabadság Emlékoszlophoz. Itt Lengyel Dominika, az ifjúsági klub tagja Petőfi Sándor: Magyar vagyok című versét szavalta el. A JFE taktusaira koszorút helyezett el Jánossomorja Város Önkormányzata, a Társaskör Egyesület, a Balassi Bálint Nyugdíjas Klub, a Kozma Galéria, az Örökség Kulturális Egyesület, a Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Balassi Bálint Ifjúsági Klub, Kiss Vince az ’56-os Magyar Nemzetőrség tagja és neje, illetve a Jánossomorjai Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az ünnepség a Szózattal zárult.
Herman Antal ünnepi beszéde:
Ünnepi beszéd – 2012. március 15.
1.Megemlékezés – A történelmi esemény bemutatása.
2.Ismeretterjesztés – Új vagy nem közismert tények közlése a történelmi eseményről.
3.Üzenetek – Az ünnep mondanivalója a ma emberének.
4.Állásfoglalás – A szónok véleménye, álláspontja legyen világos és közérthető.
Forradalom, mert 1848. március 15. és április 11. között forradalmi változások mentek végbe:
• Az országnak felelős kormánya lett, 1526 óta először.
• Az ország ekkor lépett át a feudális társadalmi rendből a polgári társadalomba.
• A jogfosztott jobbágyság többsége szabad paraszti birtokossá vált.
• A törvény előtti egyenlőség kimondásával az egyik legfontosabb polgári szabadságjog teljesült.
Szabadságharc, mert az ország nem tudta békés körülmények között végrehajtani az átalakítást, egyes vívmányai védelmében (önálló hadügy. önálló pénzügy, kereskedelemügy) kénytelen volt fegyvert ragadni:
• Bécs nem fogadta el, hogy Magyarország mint a Habsburg Birodalom legnagyobb alkotóeleme, önálló politikai tényezővé vált.
• Előbb a nemzetiségi mozgalmakat használta fel a magyar közjogi önállóság jelentős részének feladására.
• 1848 szeptemberében Jellasics horvát bán – fekete-sárga császári zászlók alatt – indított fegyveres intervenciót Magyarország ellen.
• 1848. október közepétől az itt állomásozó császári és királyi katonaság nagy része szembefordult a magyar kormányzattal.
• Ez a harc 1849 áprilisáig önvédelmi háború volt, ekkor azonban a magyar parlament – válaszul az olmützi alkotmányra – kimondta Magyarország függetlenségét. Ezzel az önvédelmi háború függetlenségi háborúvá vált, amelyet Ausztria csak az orosz cár fegyveres segítségével tudott leverni. (Csendben megkérdezem: hol volt a demokratikus Nyugat…)
1848-ban az ország polgári átalakulása volt a döntő kérdés. Ez a katonai vereség ellenére is megvalósult. Ráadásul Ausztria a katonai győzelmét nem tudta politikai győzelemmé változtatni. Ezért 1867-ben el kellett ismernie Magyarország korlátozott önállóságát.
A magyarok a szerbeket rácoknak nevezték a középkori államuk és fővárosuk neve alapján. Ebben a szóban semmi gúnyos mellékzönge nem volt a 19. század végéig, ahogy az oláh-román és a tót-szlovák népmegnevezésben sem.
A Délvidék a Bácskát, a Temesközt és a Szerémséget jelenti, földrajzilag a Dél-Alföldet.
Sok történelmi tévhittel és történelemhamisítással le kell számolnunk:
• Nem volt szerb többség a Délvidéken 1848-ban! A rácok aránya 24%, az oláhoké 26%, a németeké 19%, a magyaroké 18%. A nem-rácok aránya 76%.
Tudják-e, hogyan lett csak 18%-nyi a magyar? A török hódításig a Délvidék lakossága színmagyar volt. A 16-17. században azonban kiirtották, elűzték, illetve elhurcolták az itteni magyarságot. A fiúgyerekekből janicsárok és rác martalócok, a nőkből rác és török nemzedékek szülőanyja lett. Jól hallották: a török hódoltságot török-rác hódoltságnak kellene nevezni. A helyőrségek katonáinak, tisztjeinek, de még az iparosok, kereskedők többsége is rác volt és nem kisázsiai török. A török hadsereg második hivatalos nyelve a rác. A török uralom a magyar állam történetében hosszú távra meghatározó, nagyrészt visszafordíthatatlan, negatív változásokat okozott! Mindenekelőtt a népességfogyás miatt.
A török kiűzése után a balkáni rácok egy része a Habsburgok oldalára állt, akik trójai falóként a magyarok ellen bármikor bevethető fegyveres erőként használták fel őket. A katonai határőrvidékekre rácokat, horvátokat és románokat telepítettek. A 18. században folytatódott a rácok és az oláhok tömeges bevándorlása, illetve a németek nagyarányú betelepítése is birodalmi érdekeket szolgált. A magyarok visszatelepedését csak a 18. század végétől engedélyezték korlátozott számban.
• A „magyar uralomról” szóló közhiedelemmel ellentétben a dúsan termő bácskai- temesközi földeken a jómódú német és szerb-bunyevác bevándorlók parasztgazdaságai domináltak. A visszaszivárgó magyarok többsége cseléd és béres, illetve zsellér volt.
• A hivatalos magyar történettudományban agyonhallgatott vagy meghamísított tény, hogy a szerbek 1848-ban, a román szakadárokkal együtt magyar országrészek elszakítására törekedtek, [akárcsak utódaik a 20. században]. A szerb-magyar polgárháború oka Nagy-Szerbia megteremtése volt. A rác lázadók már május 13-án kikiáltották törvénytelen államukat, a „Szerbiai Hercegséget”, szerbül Vojvodsztvo Szbrija, de ebben a vajdaságban nem ismerték el államalkotó nemzetnek az itt élő románokat, a németeket és a magyarokat, sőt irtó hadjáratokat folytattak ellenük.
• Döbbenetes történelmi tény, hogy az 1848/49-es délvidéki rácjárásoknak és az erdélyi oláhjárásoknak (tudatos a tatárjárásra emlékeztető szóhasználat) több magyar áldozata volt, mint az összes hadműveletnek együttvéve.
• A rác szakadárok újvidéki, földvári, zentai (nagyobb) vérengzései némileg ismertek, ám a legalább kétezer magyar életet követelő szenttamási vérengzés nem.
Bácsszenttamás a legvagyonosabb rác település volt 1848-ban: 6 ezer rác és 3 ezer magyar lakta, köztük 200 zsidó. 1848. július 14-én a több ezernyi szerbiai önkéntes, magyarországi szerb határőr és a helyi civilek többsége iszonyatos vérfürdőt rendezett a városban. Egy nap alatt kétezer magyart és zsidót mészároltak le „baromi kegyetlenséggel” (a jelző egy magyarellenes császári tábornoktól származik): fegyvertelen parasztokat, asszonyokat. gyerekeket és öregeket. Katona egy sem volt közöttük.
A bestiális és a népirtó jelző sajnos egyáltalán nem túlzó. A civileket ugyanis nem pusztán megölték, hanem előtte különös kegyetlenséggel megkínozták. Ezek nem egyedi esetek voltak: ezt tették a törökök szolgálatában, ezt tették Tito partizánjai 1944/45-ben, és ezt tették a délszláv háborúkban is 15-20 évvel ezelőtt. Leírtam néhány módszert… A csecsemőket földhöz csapkodták vagy feldobták a levegőbe és a másik alája tartotta a szuronyát. A magyar templom kapujára kiszegeztek egy fiút és a szülei szeme láttára feldarabolták. A görögkeleti templom két tornya közé felhúzták a fiúkat és célba lőttek rájuk. A halottaknak kivétel nélkül levágták a fejét, karókra tűzték és a szintén levágott nemi szervüket tömték a szájukba. A nők mellét átszúrták, madzaggal összekötötték és így táncoltatták őket. A tömeges megerőszakolás magától értetődő volt. 300 magyart azért nem öltek akkor, mert velük temettették tömegsírokba az áldozatokat.
Némileg érthető, hogy a marxista-moszkovita történetírásban ez tabutéma volt, de ’90 után mi ez a nagy hallgatás. Jugoszlávia nem volt a szövetségesünk, a végén Szerbiát még bombázta is a NATO… A történelmet a győztesek írják!?
Én most Görgeyt szeretném példaként bemutatni, Kossuth ugyanis megkapta a tisztelet az utókortól, azonban Görgeyt – rendkívül igazságtalanul – sokáig árulónak bélyegezték, nagyrészt éppen Kossuth hírhedt vidini levele miatt.
Görgey elszegényedett nemesi ifjúként katonaiskolát végzett, 27 évesen kilépett a hadseregből. 1845-től 1848-ig a prágai egyetemen vegyészetet tanult. A pesti műegyetemen tanár szeretett volna lenni, kémiaprofesszor. 1848 májusában önként jelentkezett a honvédségbe. Századosi rangot kapott, novembertől tábornok.
10 hónap alatt merész és céltudatos, érett és kész hadvezér lett. 31 éves, szemüveges ember. Katonái és tisztjei rajongásig szerették, pedig szigorú fegyelmet tartott, még a kurvákat se engedte a tábor közelébe. A téli felvidéki hadjáratát amerikai és francia katonai akadémiákon tanították. A nyári, szintén felvidéki hadjáratával kivívta az orosz hadsereg elismerését. Pályafutása csúcspontja Buda visszafoglalása volt. 1541 óta először foglalta vissza a fővárost magyar hadsereg, önerőből. A szabadságharc alatt ez volt az egyetlen vár, amit rohammal vettek be.
Kiváló ember. Nem vette föl a hadügyminiszteri fizetését, Nem fogadta el Kossuthtól a gödöllői uradalmat a tavasz hadjáratért, visszautasította altábornagyi kinevezését és a legmagasabb katonai kitüntetést is.
1849-től Klagenfurtban élt száműzetésben, munkából tartotta el a családját. A kiegyezés után hazajött, nem volt lakása, munkát ritkán kapott. 1874-től öccse visegrádi házát és birtokát gondozta, így lett a „visegrádi remete”. Az életre ítélt Görgey – 67 éven át – méltósággal viselte páratlanul súlyos keresztjét. Móricz élő vértanúnak nevezte. 1916. május 21-én – Buda visszafoglalásának napján – halt meg 98 évesen.
Sajnos az elmúlt negyedszázadban nem voltak ilyen formátumú vezetőink. A reformkori és a 48-as elit teljesítményéhez viszonyítva a rendszerváltoztató, pontosabban a rendszerkozmetikázó elité egyenesen harmatgyenge.
’48 fontos üzenete a nemzeti összefogás mint alapkövetelmény. A forradalom és szabadságharc a társadalom egészének élménye volt. Több százezren teljesítettek nemzetőri vagy katonai szolgálatot, vettek részt népgyűléseken és képviselőválasztásokon, viselték az átvonuló hadseregek okozta kellemetlenségeket, szenvedtek a polgárháború borzalmaitól. A gazdaságot a haditermelés szolgálatába állították. A szabadságharc folyamán a honvédsereg felszerelésében és a hírszerzésben a zsidóság jelentős szerepet játszott. Az egész társadalmat érintette Világos után a Kossuth-bankók kártérítés nélküli megsemmisítése: összesen 66 millió forintnyi Kossuth-bankót veszített el a magyar társadalom.
[A forradalom és szabadságharc bebizonyította, hogy sikeres volt a reformkori ellenzék érdekegyesítő politikája: a nemesi nemzetből polgári (népi) nemzet lett. Amikor 1848 őszén az önállóság ügye veszélybe került, a nemzet szinte egy emberként mozdult meg ennek védelmében. A korszak egyik legliberálisabb jobbágyfelszabadítási törvénye Magyarországon született. A lakosság 80%-a jutott polgári tulajdonhoz. ’48 tehát szabadságjogokat és tulajdont is adott. 1990-ben a dolgozó nép tulajdonában lévő termelőeszközöket az akkori elit – és néhány új haszonleső – potom pénzért privatizálta magának és a külföldnek. A dolgozó nép megkapta a szabadságjogokat, de többségük nemhogy tulajdont, még munkát se nagyon kapott.
A nemzeti összefogást bizonyítja, hogy az ország rövid idő alatt európai színvonalú hadsereget teremtett. Ez ’48 előtt még program szintjén sem létezett. 1848-ban néhány hónap alatt szervezte meg a Batthyány-kormány. Ez a hadsereg kevesebb, mint egy évvel a születése után a határokig kergette vagy az erődökbe kényszerítette a büszke császári és királyi hadsereget. Amikor Ferenc József 1849. május 21-én fél térdre ereszkedve kézcsókkal köszönte meg I. Miklós orosz cárnak a magyar függetlenség leverésére adott 200 ezer katonát, e térdhajtás a honvédsereg teljesítményének is szólt.
Petrovics-Petőfi szlovák anyától és elmagyarosodott szlovák (nem rác!) apától származott. A szerbek persze rácnak és árulónak tartják, akárcsak a valóban szerb Damjanits Jánost, az aradi vértanút.
Tanuljunk Petőfi önértékeléséből:
„Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsü ember valék, ami egy szóval annyi, mint republikánus; mert a respublikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs!” Megismétlem, hogy a bloggerboyok is megértsék: A respublikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs! Az írástudók, ezen belül a véleménydeformáló médiaelit figyelmébe ajánlom: Soha lantomnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek!
Befejezésül egy személyes vallomásféle:
Falun születtem, parasztcsaládban. Édesapám a példaképem. Kiváló nevelésben részesültem otthon és az iskolában is. Hiszek Istenben, gyarló római katolikus vagyok. Házasságban élek, a feleségem nő. Két fiúnk van.
Képességeimet négyesre értékelem. Szorgalmas, fegyelmezett munkaerő vagyok. Tanítványaimat a legjobb tudásom szerint próbálom tanítani és nevelni – több-kevesebb sikerrel. Szabadidőm jelentős részében – évente 400-500 órában – helytörténeti kutatással foglakozom.
Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. Szeretem a hazámat: szerettem 1980-ban, szerettem 2008-ban, szeretem most is, és szeretni fogom a halálomig. Nem szoktam jajveszékelni, hogy veszélyben a demokrácia, ha nekem nem tetsző kormány van hatalmon. Nem tartom magamat genetikusan alattvalónak, ahogyan sok millió honfitársam sem az. Szeretek tanulni, akarok és tudok dolgozni, ahogyan a magyar emberek túlnyomó többsége is.
Én, 52 éves magyar emberként, ennyit tudok felajánlani a hazámnak. Nem sok, de 7-8 millió magyar igenis talpra állíthatja, sőt naggyá teheti a közös hazát!
Herman Antal
