Nem csak az elesettekért, hanem a megtorlásban szenvedőkért is lobogtak. Hétfő este hagyományos gyertyagyújtással emlékezett a Társaskör Egyesület az ’56-os forradalom és szabadságharc helyi áldozataira a temetőkben.
Bár a mosonmagyaróvári sortűznek és Budapest védelmi harcainak is volt helyi áldozata, nem csak értük égtek a gyertyák hétfőn este a temetőkben, a forradalom gyásznapján. A helyi társasköri tagok, nagyjából 15-en, azokra is emlékeztek, akiket a hatalom később vert meg, börtönzött be, illetve tartott terror, megfélemlítés alatt. Lőrincz György a társaskör titkára erről is beszélt a síroknál elmondott emlékező szavaiban.
A forradalom jánossomorjai áldozatai között van a mosonmagyaróvári sortűzben lelőtt Kelemen Rezső; a támadó szovjetek elleni harcban elesett Író László honvéd; a verésben szerzett sérüléseibe később belehalt Dr. Dicsőfi Endre és Göncz István; Szalai Imre, pesti harcokban részt vett egyetemista; a bebörtönzött tanár, Juhász István; Fehér János akkori ÁFÉSZ elnök, aki azért került börtönbe, mert szövetkezeti teherautókkal szállították a határhoz a menekülőket. De a sor még folytatható lenne. A néven nevezhetőkre ugyanúgy emlékeztek hétfő este, mint a névtelenekre, akik szenvedései épp, mint a nevük, ismeretlen máig. A nyughelyeknél Witmann Elekné szavalata is elhangzott.
HT
