Csúfolódás, klikkesedés, kirekesztés – az iskolások egyik legnagyobb gondja. A Szemfüles Műhely drámapedagógiai szakkör egy egész héten át a témával foglalkozott, hogy majd segíthessék iskolatársaikat. Mindenki találkozott gúnyolódással, kirekesztéssel, klikkesedéssel a közösségén belül. Ez aztán akár életre szóló sebeket is ejthet rajtunk, ha nem vagyunk rá felkészülve. A Szemfüles Drámapedagógiai műhely nyári táborában két hete az ilyen helyzeteket tanultak a gyerekek a városi könyvtárban.  

A drámapedagógiai módszer során a gyerekek egy elképzelt szituációba cseppennek, amikről maguk készítenek jeleneteket. Kijátszhatják korosztályuk gondjait, kérdéseit, és pedagógusi segítséggel maguk is találják meg a válaszokat. Szélig Annamária táborvezető drámapedagógus elmondta: -„Szülőként és pedagógusként is sokat találkozunk azzal, hogy a gyerekek egymást bántják, szekálják, csúfolják, de pedagógusként nem tudok mindig segíteni, mert más az, amikor egy gyerek segít a másik gyereknek, és más az, amikor egy pedagógus akar segíteni. Így most igazából úgynevezett mentorokat próbálunk kiképezni, akik majd segíteni tudnak a társaknak, mert néha elég, hogy ha csak meghallgatják őket.” De a gyerekek egy iskolaújságot is készítettek a tábori élményekből, tanácsokból, amit ősszel az iskolákba is szeretnének eljuttatni.

 

 

-„Mindenki úgy gondolja, hogy ha beszólnak neki, akkor vissza kell szólni, de mi itt úgy tanultuk meg, hogy ha valaki olyat mondd, ami neked nagyon fáj, akkor nem úgy kell visszaszólni, hogy ordítasz, vagy hogy látja rajtad, hogy ideges lettél attól, amit ő mondott. Ellenkezőleg. Mindig kedvesebben szóljunk vissza, oltsuk ki a piszkálódást.” – mondta el Szepesi Odett, a tábor egyik diákja.

A legfontosabb tanács például, hogy ne hagyjuk magunkat bevonni a szekálásba, és persze legyünk türelmesek, uralkodjunk az indulatainkon. Humorral, jóindulattal szereljük le a fölénk kerekedni kívánót. És a lényeg: nem dől össze a világ, ha valaki azt mutatja, nem kedvel minket. Ha ez minket nem érdekel, ha tudatosítjuk magunkban, hogy boldogok vagyunk a minket piszkálók elismerése, figyelme, társasága nélkül is, akkor csendesen, de megnyertük a csatát. A gyerekek a táborban ki tudták ezt játszani magukból, mindkét oldalba beleérezve kicsit a tábor alatt. A drámajáték során sokat fejlődik az előadói, beleérzői tehetség, és a gyerekek sok éles helyzethez is tapasztalatot szereznek, mondta a táborvezető. -„Bár a szakkörön a könyvtárban egész évben foglalkozunk a gyerekekkel heti egy alkalommal, ez mégis egészen más. Azoknak, akik itt most vesznek részt először drámafoglalkozásokon, új az élmény, és nagyon jól fel tudtak zárkózni. Akik már ide járnak, rengeteg eszközt tudnak, olyan, mintha egy színes ceruza készletből ismernék mind a 24 színt. Akik most először jöttek, bár az érzés és a gondolat már megvan bennük, és nagyon jó emberek, de még nem ismerik az összes eszközt, csak mondjuk három-négy fajtát belőle. De a tábor végére ez az arány is megváltozik. De mindegyikük számára mélyebb élményt nyújt az egy hetes tábor, hiszen az egy hét alatt sokkal alaposabban tudjuk megfogalmazni a történetet, és feldolgozni is. ”

 

 

A művelődési ház berkein belül tartott táborban nemcsak drámával, hanem például interjúkészítéssel, plakáttervezéssel is készültek a gyerekek a megjelenő diáklapra. A nyugalmat, önuralmat, önismeretet pedig a relaxációval felérő hangtál-terápiás foglalkozásokon is gyakorolhatták.

A drámapedagógia pedig nem ért véget a nyárral: Szeptembertől is vár minden érdeklődő általános iskolást a Szemfüles Szakkör a könyvtárban, ahol hétről hétre a gyerekeket foglalkoztató témákat veszik elő a gyerekek.

 

 

JTV – HT

-hirdetés- -hirdetés-