A tanárokat, tanítókat, óvodapedagógusokat és iskolai dolgozókat köszöntötte pénteken a város. A művelődési házban pedagógusnap alkalmából átadták 2017 kiváló dolgozói díjait az önkormányzat nevében.
Kollégák és régi tanítványok köszöntötték rövid műsorral az ünnepelt pedagógusokat. A méltó és kiváló előadás a régi iskolák hangulatát idézte, az emlékezésben pedig kollégák, régi tanítványok és az iskola énekkara is segített. A műsort Nagyné Kő Mária rendezte. A versek és a dalok a tanítás szépségét és a tanárok megbecsülését emelte ki. Az önkormányzat minden évben apró ajándékkal kedveskedik ilyenkor, most egy könyvet kaptak, melyben jó tanácsok, idézetek is találhatóak, amik erőt adnak a minden napi munkához.
Lőrincz György polgármester ünnepi beszédében erős együttműködésre kérte az ünnepelteket, és köszönetet mondott lelkes és elkötelezett munkájukért. Egy kertész szőlőjéhez hasonlította a pedagógiai szakmát, ahol eleinte elvégezhetetlenül soknak tűnik a teendő, és csak lassan lehet haladni, de az elvégzett munka előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét. – „Az elején még szinte lehetetlennek tűnt, hogy végezhet, hogy boldogul a nagy kerttel. Aztán belefeledkezett. Majd fájós derekát kiegyenesítve maga mögé pillantott, és látta, hogy gyönyörű szőlőtőkék százai sorakoznak utána. (…) Hasonló munka a gyermekek nevelése is.
Hiszen az eredmények nem látszanak egyik napról a másikra. (…) Aztán egyszer csak távolabbról tekintettek a dolgokra. (…) Évek mindennapos gondoskodása, türelme, alkotása mindez. (…) Mégis teszik a dolgukat, hittel és felelősséggel: a gyerekekért. Ez emeli ki a jó pedagógusokat a sorból és emeli fel a katedra fölé, egészen a példaképek magasságáig. Köszönjük ezt Önöknek!”
Kiemelte, a város ebben az évben nagy lépéseket tett a helyi oktatás-nevelés segítéséért. Felújította az uszodát, energetikailag korszerűsíti a központi iskolát, kerékpárutat és gyalogátkelőket épít, amik a biztonságosabb iskolába jutást is segítik. Felújítja a bölcsődét és az óvoda felújítására is pályázik. Továbbra tántoríthatatlan a Klafszky felújítása ügyében és állagmegóvására is fordít.
Az idei évben ismét ünnepelhettünk arany és gyémántdiplomás pedagógusokat. Zalán Lajost és Thullner Istvánt gyermekeik és unokáik köszöntötték a jeles alkalomból. A megható pillanatok után a város is elismerte a nyugdíjas pedagógusokat.
Hagyományosan ilyenkor adja át az önkormányzat a kiváló dolgozói díjakat. Kiváló óvodapedagógusi díjat vehetett át Sipőcz Jánosné, akinek több mint 26 éves munkáját köszönték meg ezzel. Teca néni évek óta lelkesen segíti az óvoda által szervezett rendezvényeket, családi napokat.
Idén a város kiváló tanítója díjat Neubergerné Berta Barbara vehette át, aki kezdetben tanítóként, majd osztályfőnökként mostanra pedig már az központi iskola igazgatójaként egyengeti a diákok útját. Barbi néni nem csak az iskola minden napi életében vesz részt, a diákok érdekeit képviseli a városi civil fórumokon is és tevékenyen részt vesz a városi rendezvényeken, ünnepségeken.
Hermann Antal 2006 óta a jánossomorjai iskola dolgozója, és idén ő vehette át a város kiváló tanára díját. Antal bácsi jelenleg osztályfőnök és a humán munkaközösség vezetője. Munkájában következetes, magas szintű szakmai tudás jellemzi. Szívügye a hazafias nevelés, az emléknapok méltó megünneplése az iskolákban. A Jánossomorja Kultúrájáért Díj díjazottja a városért végzett, elsősorban helytörténeti munkájáért.
Burus Andrásné közel 20 éves iskolai munkája elismeréseként vehette át a város kiváló technikai dolgozói elismerését. Panni néni egyike azoknak, akik megélték a sok változást az oktatásban, de minden körülmények között lehetett a munkájára számítani, megbízható, pontos és lelkiismeretes munkavégzés jellemzi. Nem csak a gyerekek, a kollégák, hanem az iskola épületének sorsát is szívén viseli. A kiváló dolgozók mellett a nyugdíjba vonuló kollégákat is ilyenkor köszönti a város.
Lőrincz György beszéde
Kedves iskolai dolgozók, pedagógusok, segítők, Kedves Vendégeink! Szeretettel köszöntöm Önöket Jánossomorja Város pedagógus napi ünnepségén!
Egyszer, nagyon régen, egy kertész gondjaira bíztak egy szőlőskertet. Az megdörzsölte tenyerét, végignézett az előtte sorakozó kusza tőkéken, kacsokon, sűrű leveleken. És nekiállt. Egy-egy tőkével hosszan foglalkozott, megnézte innen-onnan, hozzányúlt, elengedte, majd máshol vett észre valamit. Lassan dolgozott. Mert tudta, csak így lehet. Az elején még szinte lehetetlennek tűnt, hogy végezhet, hogy boldogul a nagy kerttel. Aztán belefeledkezett. Majd fájós derekát kiegyenesítve maga mögé pillantott, és látta, hogy gyönyörű szőlőtőkék százai sorakoznak utána. Így teltek a tavaszok és a nyarak, és minden őszön azt látta, hogy egy egyre csodálatosabb kert virul a keze nyomán, erős, édes termésű, víg bort érlelő.
Hasonló munka a gyermekek nevelése is.
Hiszen az eredmények nem látszanak egyik napról a másikra. A mindennap megvívott harcok után sokszor szinte reménytelennek tűnik. Biztosan adódtak fáradt napok minden itt ülő számára, amikor egy kicsit szomorúan rogytak le otthon az asztalhoz…
Aztán egyszer csak távolabbról tekintettek a dolgokra. És látták például a bölcsiben az oviba készülő gyerekeket, az óvoda után iskolát kezdőket.
Látták a nyolcadikos bizonyítványukért magas sarkúban ki tipegő, vagy épp pihés kis bajuszuk alatt mosolygó, nemrég még kiselsős gyerekeket…
Amikor Önökre köszönnek az utcán fiatalok, büszkén és tisztelettel, hogy csókolom dadus néni, óvó néni, tanár néni, tanárnő vagy tanár úr… Amikor egy-egy mondat visszatalál magukhoz, akár 10-20 éves távlatból, például olyanok, hogy:
– Volt egy jó tanárom általánosban, ő szerettette meg velem azt a tantárgyat, amivel most foglalkozom…
– Volt egy kedves óvó nénim, akinek szeretetét, tanácsait, szellemiségét én is tovább viszem.
– A konyhás néni mindig rám kacsintott, és nagy kanállal mert…
Na, akkor látják hirtelen azt a szép szőlőskertet, amiben naponta görnyedtek. Évek mindennapos gondoskodása, türelme, alkotása mindez. Amit annak ellenére is el kell végezni, hogy egy jégeső, egy aszály is lecsaphat, ami után mindent újra kell kezdeni. Mégis teszik a dolgukat, hittel és felelősséggel: a gyerekekért. Ez emeli ki a jó pedagógusokat a sorból és emeli fel a katedra fölé, egészen a példaképek magasságáig. Köszönjük ezt Önöknek!
Nehéz éven vagyunk túl. Talán nem túlzok a többes szám első személlyel, és magunkat, az Önkormányzatot is ide értem. Talán nem túlzok, ha kicsit talán az Önök kollégájának tekintem magamat, magunkat.
Hiszen együtt dolgozunk. Önkormányzatunk egyik legfontosabb feladata, hogy a jánossomorjai nevelés és oktatás helyzetét a lehető legjobban segítsük, mert gyerekeinkről, a város jövőjéről van szó. Tesszük mi ezt lehetőségeinkhez mérten becsülettel, talán mondhatom, hogy eredményekkel, és talán remélhetem, hogy az Önök megelégedésére is!
Felújítottuk a városi tanuszodát, ami egy éves kihagyás után szolgálhatja ismét a lakosságot és főként a gyerekeket. Erre a közel 50 milliós beruházásra hosszas utánajárásunknak is köszönhetően 30 milliós állami segítséget kaptunk, a többit a városkassza állta. Az uszoda felújítása a város legnagyobb beruházása volt az elmúlt években.
De csak eddig, mert sok fontos követi hamarosan. Annál is inkább, mert 566 millió forintot nyert Jánossomorja Uniós és állami pályázati forráson, aminek eléréséért évek óta dolgoztunk. Ezek egyike a bölcsőde épületének és udvarának felújítása is, közel 13 millió forintból. De a központi iskola mindkét épülete korszerűsödik, gazdaságosabb és kényelmesebb energetikai rendszerhez jut, ami nemcsak olcsóbb működtetést, kényelmesebb mindennapokat, de környezettudatosabb szemléletet is hoz magával. Nem mondunk le a Klafszky-iskoláról sem.
Bár elképzeléseinkre forrást eddig még nem találtunk, a tankerülettel egyeztettünk, és elértük, ők is látják a gondokat, a helyzet mielőbbi orvoslásának igényét, a megye leginkább felújításra szoruló iskoláinak sorában első helyen áll a Klafszky. A legfontosabb bajok elhárítására pedig egy 10 milliós keretet különítettünk el.
348 millió forintból a Bajcsy-Zsilinszky utcától a Tarcsai utcáig belterületi kerékpárút épül, ami Jánossomorja évtizedes vágya és álma volt. Ez pedig a gyerekek iskolába járását is biztonságosabbá teszi. Mint ahogy azok a gyalogátkelők is, amelyek a 86-os főútra és a belterületi főútra tervezünk.
Az óvoda-felújítási pályázatunk pedig még elbírálás alatt van, úgyhogy reménykedünk.
Lassú munka mindez… Néha úgy tűnik nekem, semmi sem mehet olyan átkozottul lassan, mint az állami, vagy önkormányzati ügyek… Hiába a jó ötletek, a szándék és a munka, mire kézzel foghatóvá tehetjük őket, sokszor évek telnek el. Irodáról irodára kell járni, pecséttől pecsétig, egyik költségvetési forrástól a másikig, egyik fehér asztaltól a másikig. De tennünk kell, mert hosszú távon kell gondolkoznunk és tudni azt, munkánk eredménye nem most érik be, hanem lehet, hogy csak évek múlva. Ahogy az Önöké is. Ahogy egy szőlősgazdáé is.
Önök, akik itt ülnek, mindnyájan kollégák. Egy kertben dolgoznak, ugyanazokról a növényekről gondoskodnak. Egyikük az ültetést, másikuk a metszést, harmadikuk a kacsozást végzi… Ezért azt kérem Önöktől, a város nevében, BECSÜLJÉK MEG EGYMÁST, EGYMÁS MUNKÁJÁT, MŰKÖDJENEK MINÉL JOBBAN EGYÜTT, MERT KÖZÖS AZ EREDMÉNY, ÉS KÖZÖS A CÉL.
A szüretet persze majd mások végzik, a borral mások koccintanak, de ez nem tántoríthatja el a jó szőlészt, sőt, büszkévé teszi. Az Önök munkáját a példákat találó fiatalok, a törődésért hálás családok köszönik majd meg. A dolgos, hasznos, tehetséges és a szó szoros értelmében emberré vált fiatalokért pedig maga a város, és a haza mond köszönetet.
Ha most elfogadják, szerényen, általam:
Köszönöm, köszönjük!
